3. fejezet - Omma!

Taemin POV

-     - Szerintem mára ennyi elég lesz. Menjünk haza! – szólalt meg Chanyeol miután már két órája korrepetáltam. Mivel elmaradtak az utolsó óráink, így jobban fel tudtam zárkóztatni matekból, amit nem bántam.

-        - Rendben – álltam fel a székről miközben belepakoltam a táskámba a sulis cuccaimat. – Így már érted nagyjából a dolgokat? – mosolyogtam rá, amit viszonzott.

-        - Persze, sokkal jobban járnék, ha te állnál a tábla előtt, és nem a tanár. Nálad hamarabb s könnyebben megértem – gondolkodott el a mondata végére, mire kicsit elpirultam. Nekem ez az egész nagyon új volt. Régebben akkor szóltak hozzám, hogyha valakinek a beadandó munkáját vagy a háziját kellett meg csinálnom. Most pedig jött Park Chanyeol és teljesen felforgatta az életemet már az első napján.

-        Haza kísérjelek? Ilyenkor már hamar sötétedik, és nem szeretném, ha bajod esne.

-     Izé..ha nem gond… - próbáltam normálisan válaszolni neki. Valamiért, ha a közelemben volt vagy, ha rám mosolygott a szívem hevesebben kezdett verni és teljesen zavarba jöttem.

-       Miért lenne az? Akkor nem kérdeztem volna – zavaromban lesütöttem a szemem. – Na, gyere – mondta, mire felnéztem rá s meg fogta a kezemet. Azt hittem, hogy helyben szívrohamot kapok.

Az úton kellemes csendben ballagtunk egymás mellett összekulcsolt kezekkel. Teljesen el voltam pirulva, amit szerencsére a hidegre tudtam fogni. Annyira tökéletes volt ez a pillanat mintha tényleg egy pár lettünk volna. Még magamban is fura volt kimondani nem, hogy hangosan. Annyira tökéletes volt Chanyeol. Szép szemei voltak, helyes, aranyos és kedves volt. Tényleg egy lány álma lett volna az a bizonyos szőke herceg, fehér lovon csak ő barna volt.

Néha megkérdezte tőlem, hogy merre kell menni és mire észbe kaptam már a házunk előtt is álltunk. Még szívesen lettem volna, de tudtam, hogy nem lehetett mivel neki is volt biztosan még más dolga. Közelebb lépett hozzám mire megpuszilta hosszan a homlokomat, mire automatikusan lehunytam a szemeim. Halványan elmosolyodtam, mert szerettem az aranyos gesztusait.

-       Jó éjszakát – mosolyogott rám. Épp készült volna indulni mikor összeszedtem a bátorságom s én is adtam egy jó éjt puszit az arcára. A mosolya egyből ezer wattos lett, amit én is viszonoztam.

-          Jó éjt! – mondtam és megvártam, míg a kaput elhagyja s közben integettem neki.

Szinte repülve mentem be az ajtón, sőt még pördültem egyet-kettőt örömömben. Épp elkiáltottam volna magam, mire eszembe jutott, hogy Kibumnak még lehet volt kliense mivel itthon dolgozott. Inkább úgy döntöttem, hogy később osztom meg vele boldogságom forrását.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat a szobámig majd bemenve a helységbe levágódtam az ágyamra. Megölelgettem az egyik kispárnám és úgy gurultam végig az ágyon. Mikor meguntam úgy döntöttem, hogy inkább leveszem a kényelmetlen egyenruhámat s átöltözöm bemelegítőbe.

Mikor ez megtörtént a kezembe vettem az órarendem és elkezdtem tanulmányozni. A következő óráim voltak keddenként: dupla irodalom, matek, tesi, angol és dupla rajz. Szerencsére rajz órára nem kellett készülni, a matek házimat megcsináltam Chanyeolal így csak irodalom és angol maradt.

Körülbelül két óra alatt végeztem mindennel s az órámra néztem, ami hét órát mutatott. Bepakoltam a holnapi napra a táskámba, majd lesiettem a konyhába mivel ott szokott lenni általában Key, emellett éhes is voltam már.  A konyhába érve finom illatok csapták meg az orrom és nem is tévedtem Kibum ott volt. Leültem az egyik székhez s kiskutya szemekkel néztem rá, amit akkor szoktam, ha valamit nagyon akartam.

-       Mondd! – mosolygott Key miközben lerakta a kanalat a kezéből s levette az ételt a gáztűzhelyről. Én pedig csak erre vártam.

-          Képzeld – kezdtem bele a mondandómba teljes izgalommal – ma jött egy új srác az iskolába.

-         És? Eddig nem voltál ennyire izgatott, ha új gyerek érkezett hozzátok – gondolkodott el miközben leült velem szemben. Nálunk már megszokott volt úgymond az „anya-lánya” beszélgetések.

-     Azért, mert sikerült összebarátkoznom vele – mosolyogtam szélesen. – Nagyon kedves és aranyos. Segítettem neki eligazodni a suliban, sőt még matekból is korrepetáltam – húztam ki büszkén magam, mire Key elkezdett nevetni.

-      Véletlen nem egy magas, barna hajú srácról beszélsz, aki haza kísért? – kérdezte a ravasz mosolyával az arcán mire én lefagytam.

-          Láttad? – akadtam ki s próbáltam a számat felkaparni a földről a döbbenettől.

-    Persze, Ambert akartam kikísérni, amikor láttuk, hogy nagyon jól elvagy azzal a fiúval és inkább nem zavartunk titeket. Ritka, amikor mással látlak és legjobb barátnőm is nagyon meglepődött – vigyorgott még mindig én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Az asztalra dőltem megsemmisülten és fogtam fejemet. Megígértem magamnak, hogy legközelebb senkit sem fogok a bejárati ajtóig engedni. – Hogy hívják a srácot?

-      Park Chanyeol – válaszoltam automatikusan neki, mire csak szélesebb lett a vigyora. – Megtennéd drága, egyetlen Ommám, hogy abba hagyod a vigyorgást? – néztem rá könyörgően mire nemlegesen megrázta a fejét.

-          Ezen is túl kell esni egyszer. Egyébként örülök, hogy végre találtál valakit, akivel ennyire jól elvagy, de azért csak óvatosan, mert tudod, milyen kis naiv tudsz lenni - váltott a végére aggódóvá, amit jobban díjaztam ilyenkor.

-    Tudok már magamra vigyázni – ültem fel a széken és duzzogóba váltottam. Azt már nem szerettem, ha gyerekként kezelt.

-        Jól van, tudom, már nagyfiú vagy – jött oda hozzám és lapogatni kezdte a hajamat, mire felfújtam az arcom. – Inkább vacsorázzunk és pihenj le – mondta végül, majd elkezdtünk teríteni.

-       Jonghyun még nem jött haza? – érdeklődtem a bátyám után, mert még nem láttam amióta hazajöttem. Amikor Omma főzött valamit mindig körülötte ólálkodott és lopkodta a készétel darabkákat, de most nem volt itt.

-          Későn jön ma haza, mert elhúzódik az egyik tárgyalása. Valami olyasmit mondott, hogy az esküdtszék nem tud megegyezni és a bíró ma le akarja zárni az ügyet – gondolkodott el majd felsóhajtott. Mostanában keveset voltak együtt és gondoltam, hogy hiányzott neki, amivel nem volt egyedül. Nem is firtattam tovább inkább a témát, de megoldást akartam rá találni s máris eszembe jutott valami.

Miután befejeztük a vacsorát és segítettem Keynek elpakolni felmentem a szobámba. Még egyszer átnéztem a tanulni valóimat, hogy tudjak minden kérdésre a választ adni, ha esetleg felelést tervezett az egyik tanár holnapra. Ez után vettem egy meleg fürdőt és közben gondolkodtam. Meg kellett tudnom, hogy szokott dolgozni Jonghyun és Kibum hétvégenként. Volt valamennyi megtakarított pénzem, így arra gondoltam, hogy szervezek nekik egy wellness utazást, amin kitudtak volna kapcsolódni és kettesben tudtak volna lenni. Szerintem egész jó ötlet volt. Fürdés után még átmentem Keyhez adni neki egy jó éjt puszit, - ami nálunk már megszokott volt az évek során – majd lefeküdtem véglegesen aludni.

***

Másnap vidáman keltem fel és viszonylag hamar, mert amikor ránéztem az órára még csak fél nyolcat mutatott és nekem csak tízre kellett bent lennem. Nyújtózkodtam egy nagyot majd még visszafeküdtem az ágyba kicsit lustizni. Miután kiélveztem a dunna melegségét felkeltem és kinéztem az ablakon, hogy milyen idő lehetett. Boldogan vettem észre, hogy esett a hó és valószínűleg az éjszaka leple alatt is már hullott a hó mivel elég soknak tűnt innen. Gyorsan felöltöztem meleg ruhákba és leszaladtam a lépcsőn. Az előszobában felvettem a vastag kabátomat, bakancsomat, sálamat és a kesztyűimet és teljes harci díszben léptem ki az udvarra.

Az udvaron a bátyám már seperte a havat a járdáról és szerencsémre nem vett észre. Gonoszan elmosolyodtam majd hógolyókat gyúrtam és támadást indítottam ellene. Nevettem egy sort az arckifejezésén enyhén volt meglepett, kb. ez lehetett az arcára írva „Te meg mit csinálsz itt Isten átka?”. Sajnos, nem tartott sokáig a boldogságom, mert amit adtam azt duplán kaptam vissza a nyakamba.

-          Hólapáttal könnyű volt nyerni– nyújtottam ki rá a nyelvem, mikor diadalittasan körbe járta az udvart.

-         A cél érdekében bármit – vigyorgott miközben viszonozta a kedves gesztusomat. Mikor kiszórakozta magát segítet felállni, majd lesepertük magunkról a havat.

-          Kész a reggeli gyertek be enni! – jött ki Key hozzánk, mire sunyin összenéztünk Jonghyunnal.

Egyből előkerült újra a hólapát és megtámadtuk Keyt s dobáltuk rá a havat. El lehetett képzelni, hogy menyire élvezte. Mikor befejeztük úgy nézett ránk, hogyha szemmel lehetett volna gyilkolni mi már rég halottak lettünk volna. Jobbnak láttam gyorsan beiszkolni a házba ezzel hátra hagyva kedves testvéremet egy feldühödött dívával.

Mivel bőrig áztam az utam elsőnek a fürdőbe vezetett, ahol megszárítottam vizes hajamat. A szobámban pedig felvettem az egyenruhámat és indulásra készen álltam. Már csak reggeliznem kellett, fogat mosnom, felvenni az ebédemet – már ha a mai után kaptam – és tényleg készen voltam. Fél tíz volt mire mindennel elkészültem és elindultam az iskolába. Nem szerettem sietni, ezért mindig hamarabb indultam el, hogy időben beérjek.

Az osztályterem elé érve nem várt dolog fogadott, vagyis inkább nem várt személy. A suli nagykutyái valakit vagy valamit nagyon kereshettek. Épp slisszoltam volna be a terembe, hogy ne kerüljek bajba, amikor az egyik megszólított.

-          Te vagy Lee Taemin? – kérdezte egy magas, szőke hajú srác, mire lefagytam. Mit akarhatott tőlem?

-          I..igen. Miért? – tettem fel a száz pontos kérdést, mire elvigyorodott. Oda jött hozzám és átkarolta a vállam. Nagyon kínos volt az egész főleg, hogy az egész osztály minket bámult.

-          Lenne kedved egy olyan helyes sráccal eljönni valahova ma délután, mint én? – ha nem voltam ennél jobban sokkos állapotban, akkor még sohasem.

-          Izé.. – próbáltam valamit mondani, mikor megjelent a megmentőm.

-       Ma biztos, hogy nem lesz jó neki, mert velem lesz délután. Emellett nem foglalkozik olyan gengszterekkel, mint te vagy – mikor megjelent Chanyeol magamban felsóhajtottam s hálát adtam az Istennek, hogy meg menekültem.

-        Akkor majd máskor – kacsintott rám az illető majd elmentek. Talán félt Chanyeoltól? Viszont reméltem, hogy utoljára találkoztam vele.